Avril megállíthatatlan! A 2002-es bemutatkozó albuma 15 milliós példányszámban kelt el és számos díjat kapott (Grammy, MTV Video Music Awards). 2004-ben jelent meg a második lemez, az Under My Skin, amely révén Bonez Tour névvel koncertkörútra kelt, s hazánkba is ellátogatott. A második album egy sokkal éretteb Avrilt takar. Még mindig önmaga, de már nem olyan fiús, nem olyan lázadó. Inkább nőies és sokkal érzelmesebb.

Mennyire kaptál szabad kezet az új albumod elkészítésénél?
Jobban a magam ura voltam, mint korábban, én választhattam ki a producereimet. Természetesen a Let Go készítésében is bőven kivettem a részem, de most már világosan tudtam, mit akarok. Megengedhettem magamnak néhány komolyabb számot is.

Az első albumod esetében még felügyelet alatt álltál?
Amikor elkezdtük, pár dalszerző azzal állt elő, hogy megírnak nekem minden dalt, nekem csak el kell énekelni őket. Na ezt ne - gondoltam! Saját magam akartam dalokat írni, hiszen képes vagyok rá! Végül közös munkában egyeztünk ki. Jóllehet, amikor az előkészületek folytak, még gyerek voltam (16 éves) és nem voltam tisztában a dolgok menetével. De igyekeztem megértetni velük, mit szeretnék. Most már idősebb vagyok, jobban bízom magamban. Így a második album olyan lett, amilyet szerettem volna!

Mondd el, hogy írsz egy dalt!
Az ötletek többnyire út közben születnek. Általában a zene az első, ez indít el bennem valamit. Utána írom hozzá a szöveget, majd fogom a gitárt és énekelni kezdek.

Melyik a kedvenced?
A He Wasn't. De szinte minden hónapban más a kedvencem, most éppen ez, így ezzel a dallal szoktam kezdeni a koncerteket is (megj. nálunk a Losing Grip volt az első, úgy néz ki már nem a He Wasn't a favorit).

A Nobody's Home klipjében elragadó voltál abban a szexi fekete ruhában... a klipjeid is te rendezed?
A legutóbbi két videóm, a My Happy Ending és a Nobody's Home esetében enyém volt az alapötlet. Elmondom, mik az elképzeléseim, a rendező pedig megvalósítja. A Nobody's Home klipet éppen úgy képzeltem el, ahogy létrejött: fekete estélyiben, gót stílusú háttérlőtt énekelek, mögöttem a zenekar, közben pedig egy menekülő lány történetének képkockái peregnek. A My Happy Ending egy párról szól, akik az elején még boldogan, kart karba öltve sétálnak a parkban, majd a végén már veszekednek, kiabálnak egymással.

Miért hívod Bonez Tour-nak a koncertsorozatodat?
Ez egy szóvicc a lemez címére utalva, mert a csont az, ami a bőröm alatt van.

Milyen hosszú a koncert?
Másfél órás. Elég sok az, gondolj bele, ha minden este másfél órán át énekelsz, alaposan kikezdi a szervezetedet. Állandóan kockáztatom az egészségemet, hogy torokgyulladást kapok, vagy hasonlót.

Milyen hangszereken játszol?
Gitáron, billentyűsün és dobolni is szoktam. A koncerten is körbe-körbe járok és mindegyiken játszom egy kicsit.

Mit gondolsz a playbackről?
Sokan énekelnek így. Szerintem ez a zene meghazudtolása: rengeteg tehetséges énekes van, aki nem jut ki a reflektorfénybe, akik pedig ott vannak képtelenek élőben énekeleni. Ez egyszerűen becstelenség!

Veled előfordult már valaha? (megj. értelmes kérdés, mi?)
Sohasem énekeltem playbackkel és nem is fogok! Az is hozzátartozik a zenéléshez, hogy felmegyek a színpadra és előben adom elő magam. Ha valamit elrontok, akkor csak nevetek és a közönség is velem nevet - jobb ez az őszinte közvetlenség (megj. a párizsi koncerten a Take Me Away közben bizony megtörtént, hogy elfelejtette a szöveget és csak lalala-zott, picit megijedt, de később már nevetett rajta).

Azokról az énekesekről mit gondolsz, akik előre felvett zenére énekelnek, miközben a zenekaruk nincs is ott?
Ez már nem olyan vészes dolog, főleg ha van egy-két különleges rész a dalban. Így nem kell egy egész nagyzenekart magaddal cipelned, hogy előadd a számod. Persze mindig az énekesnek a legnehezebb: minden este félholtra énekelem magam azalatt a másfél óra alatt. A turné már jó ideje tart, úgyhogy a torkom már totál kivan. A koncertezés megváltoztatja az életemet, oda kell figyelnem minden apróságra. Nem alhatok légkondis szobában, mert kiszárítja a torkomat. Az interjúkat leszámítva megpróbálok csendben maradni a nap folyamán. A lényeg, hogy ne beszéljek. A beszéd még rosszabb a hangomnak, mint az éneklés. Más énekesek sem jártatják a szájukat egész nap!

Hogyan maradsz mégis egészéges a turné alatt?
Tömöm magamba a C-vitamint. Írtó nehéz egész este a színpadon lenni. Persze ezt én választottam magamnak, én akartam, de hála Istennek egészséges vagyok. Egyébként nem hiszek a gyógyszerekben. Egészségmániás vagyok, vitaminokat szedek, megnézem mit eszem. Például tejterméket egyáltalán nem, mivel kikezdheti a hangszálakat.

Mit teszel még az egészségedért?
90%-ban vegetáriánus diétán vagyok. A másik fontos dolog a sok folyadék, főleg ebben a környezetben, ahol élek. Az utazás és a sok találkozó is rettentően kimerítő, ráadásul ha úgy vesszük, állandóan bacilusok között vagyok.

Mozogsz még a színpadi produkciókon kívül?
Ha több időm lenne, szeretnék minden reggel egy kicsit futni. Sajnos turné közben nem fér bele az időbeosztásomba.

A rajongóid rád is követendő példaként tekintenek?
Erre mindig azt mondom: légy önmagad, legyen saját személyiséged! A dalaim üzenete is többnyire pozitív hangú, mint például a Don't Tell Me. Ebben egy lány elmeséli, hogyan utasítja vissza egy rámenős srác ajánlatát.

Ha már a Don't Tell Me-nél tartunk, összetört a szívem, mikor arról énekelsz, hogy „A srácokban olyan nehéz megbízni!” Azt hittem ez fordítva van?
Na jó mindenkettő igaz.

Így igazságos. Kit tartasz akkor tökéletesnek?
Hmmm... nem tudom. (nevet)